error

Bevált szokás, hogy a munkáltató és a munkavállaló a köztük lévő jogviszony esetleges megszűnése esetére versenytilalmi megállapodást kötnek egymással. A Munka Törvénykönyve a felek érdekeinek kiegyenlítése érdekében akként rendelkezik, hogy ilyen megállapodás esetén a munkavállaló a munkáltató versenytársánál meghatározott ideig nem helyezkedhet el, míg a munkáltató a kikötött időre járó alapbér minimum egyharmadát szükséges ennek ellenértékeként a munkavállaló részére megfizetni. Kérdésként merült azonban fel, hogy ki minősül a munkáltató versenytársának, és ez miként határozható meg a felek megállapodása tükrében. Sokszor merült fel továbbá kétség aziránt is, hogy a munkáltató által a versenytilalmi megállapodásra tekintettel a munkavállaló részére teljesítendő ellenérték miként teljesíthető.

Bevált szokás, hogy a munkáltató és a munkavállaló a köztük lévő jogviszony esetleges megszűnése esetére versenytilalmi megállapodást kötnek egymással. A Munka Törvénykönyve a felek érdekeinek kiegyenlítése érdekében akként rendelkezik, hogy ilyen megállapodás esetén a munkavállaló a munkáltató versenytársánál meghatározott ideig nem helyezkedhet el, míg a munkáltató a kikötött időre járó alapbér minimum egyharmadát szükséges ennek ellenértékeként a munkavállaló részére megfizetni.

Kérdésként merült azonban fel, hogy ki minősül a munkáltató versenytársának, és ez miként határozható meg a felek megállapodása tükrében. Sokszor merült fel továbbá kétség aziránt is, hogy a munkáltató által a versenytilalmi megállapodásra tekintettel a munkavállaló részére teljesítendő ellenérték miként teljesíthető.

A kérdések kapcsán a Kúria legfrissebb állásfoglalásában a következő megállapításokra jutott.

Elsődlegesen a cégjegyzék adatai irányadóak a tekintetben, hogy egy cég a munkáltató versenytársának minősül-e. E főszabály azonban nem kizárólagosan érvényesül, így tehát nem kizárt, hogy azonos tevékenységi kör ellenére a munkavállaló elhelyezkedése nem veszélyezteti a volt munkáltatója jogos gazdasági érdekét. Mivel a versenytilalmi megállapodás célja az, hogy a munkáltató jogos gazdasági érdekét védje, ha kétség merül fel az iránt, hogy az azonos tevékenységi kört végző cég valóban versenytársa-e a volt munkáltatónak, e körben a munkáltatóra hárul a bizonyítás terhe. Következésképpen megállapítható, hogy a versenytilalmi megállapodást nem lehet a célján túlterjeszkedően kötni, azaz a munkáltató általános jelleggel az indokoltnál szélesebb körben nem rendelkezhet a versenytársai meghatározásáról. A Kúria állásfoglalása révén a versenytársak azonosítása során főszabály szerint a cégjegyzékben szereplő adatok az irányadóak, de az ellenbizonyítás természetesen nem kizárt.

A munkavállaló részére teljesítendő minimum ellenérték kapcsán a Kúria leszögezte, hogy annak kikötése a szerződés létrejöttének feltétele, annak kifizetése pedig kizárólag pénzben történhet, tehát annak megváltására lehetőség nincs. Sok esetben volt rá példa, hogy a munkáltató, akár a munkavállaló egyetértésével is, tárgyi eszközökkel, pl. személygépkocsival kívánta ezt teljesíteni. Az eddigi értelmezési bizonytalanságoknak elejét véve a Kúria állásfoglalásában ezt a lehetőséget teljességgel kizárta, így kizárólag pénzben történhet az ellenérték munkavállaló részére történő megfizetése.

A fentieket figyelembe véve megállapítható tehát, hogy a versenytársak azonosítása kapcsán a Kúria egyfajta sorvezetőként a cégjegyzék adatainak figyelembevétele mellett foglalt állást azzal, hogy ez esetben is természetesen lehetőség van a munkavállaló általi ellenbizonyításra. Fontos leszögezni, hogy a versenytilalmi megállapodás lényege a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a védelme, nem pedig a munkavállaló ellehetetlenítése az adott piacon, így a versenytársak fogalmát a szükségesnél szélesebb körre a munkáltató nem terjesztheti ki.