Sokszor kérdésként merül fel, hogy az orvosnak egy vizsgálat, vagy akár műtét során pontosan miről is szükséges tájékoztatnia a beteget. Azon túl, hogy az orvos tájékoztatásának mire kell kiterjednie, az is fontos, hogy a tájékoztatás megfelelőségét mindig az érintett beteg kapcsán szükséges megítélni. Ez azt jelenti, hogy annak, akire a tájékoztatás vonatkozik, teljes mértékben tisztában kell lennie azzal, hogy milyen az állapota, milyen lehetséges kezelési módok jöhetnek esetében szóban, valamint azzal is, hogy az egyes kezelések milyen esetleges következményekkel járhatnak. Fontos továbbá, hogy mindezeket a beteg számára közérthetően, azaz nem az orvosi szaknyelv révén szükséges közvetíteni.

Sokszor kérdésként merül fel, hogy az orvosnak egy vizsgálat, vagy akár műtét során pontosan miről is szükséges tájékoztatnia a beteget. Azon túl, hogy az orvos tájékoztatásának mire kell kiterjednie, az is fontos, hogy a tájékoztatás megfelelőségét mindig az érintett beteg kapcsán szükséges megítélni. Ez azt jelenti, hogy annak, akire a tájékoztatás vonatkozik, teljes mértékben tisztában kell lennie azzal, hogy milyen az állapota, milyen lehetséges kezelési módok jöhetnek esetében szóban, valamint azzal is, hogy az egyes kezelések milyen esetleges következményekkel járhatnak. Fontos továbbá, hogy mindezeket a beteg számára közérthetően, azaz nem az orvosi szaknyelv révén szükséges közvetíteni.

Az Eütv. rendelkezései értelmében a kezelőorvosnak mindig teljes körű, egyéniesített tájékoztatást szükséges adnia a beteg részére. Ezzel kapcsolatosan kérdéses volt, hogy tartalmában ez a tájékoztatási kötelezettség pontosan mit takar. A Kúria 2019. január 30. napján kelt ítéletében az alábbi követelményeket fogalmazta meg a tájékoztatási kötelezettség tatalmával szemben.

Az egyéniesített tájékoztatás keretében azt állapította meg a Kúria, hogy az mindig az adott, konkrét beavatkozás kapcsán vizsgálandó, így tehát az orvos korábbi, hasonló vagy akár ugyanolyan beavatkozásnál adott tájékoztatására hivatkozással ezen követelménynek eleget tenni jogszerűen nem lehet. Mindebből az következik, hogy az orvost a tájékoztatási kötelezettség nem betegenként, hanem beavatkozásonként terheli, még abban az esetben is, ha azonos betegen ismételten hasonló, vagy akár ugyanolyan beavatkozást szükséges végrehajtani.

A teljeskörűség fogalmába pedig beleértendő az is, hogy a kezelőorvos a mellékhatásokra, szövődményekre, lehetséges következményekre is felhívja a beteg figyelmét. Kellő tájékoztatás hiányában ugyanis nem biztosítható, hogy a beteg önrendelkezési jogának gyakorlásával megfelelően élni tudjon. Ennek azért van kiemelt szerepe, mivel a betegektől nem elvárható, hogy egy adott beavatkozás kapcsán tisztában legyenek annak esetleges – különösen negatív – következményeivel. Mivel az orvosi beavatkozásokra főszabály szerint a beteg önkéntes hozzájárulása alapján kerül sor, könnyen belátható, hogy a betegnek tisztában kell lennie lehetséges választási lehetőségei következményeivel, hogy döntési lehetősége biztosított legyen.

A Kúria érvelésében arra is rámutatott, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása esetén, a beavatkozásból adódó valamennyi következmény kapcsán, amely a műtét elmaradása nélkül nem következett volna be, az egészségügyi szolgáltató kártérítési kötelezettsége fennáll. Mindennek a célja az, hogy az orvosok minden esetben eleget tegyenek tájékoztatási kötelezettségüknek, és így ne fordulhasson elő olyan negatív kimenetel, amelynek bekövetkezési lehetőségével a döntés meghozatalakor a beteg nem volt tisztában.

Fontos tehát, hogy mielőtt kés alá fekszünk, teljeskörű tájékoztatást kapjunk az orvostól, mivel ha szerencsétlen esetben valamilyen negatív következmény lép fel, amelyről az orvos tudott, viszont a beteget kellőképp nem tájékoztatta, kártérítési igénnyel léphetünk fel a mulasztó féllel vagy foglalkoztatójával szemben.