Jelentős változásokat hoz a polgári perek szabályai tekintetében a 2018. január 1. napján hatályba lépő, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: „Új Pp.”). Az Új Pp. rendelkezéseit a 2018. január 1. napján és azt követően indult eljárásokban kell alkalmazni, azaz a folyamatban lévő ügyeket a változások nem érintik. Az alábbiakban általánosságban mutatjuk be a fontosabb változásokat.

Osztott perszerkezet bevezetése

Az egyik legjelentősebb változásnak az ígérkezik, hogy bevezetésre kerül az osztott perszerkezet, amelynek keretében az eljárás egy perfelvételi, illetve egy érdemi tárgyalási szakra különül el. A perfelvételi szakban kerül sor a jogvita tartalmának és kereteinek meghatározására, amelynek lényege, hogy a jogvita tényei és jogi alapjai ezen eljárási szakban véglegesen rögzítésre kerülnek, továbbá meghatározásra kerül a bizonyítás iránya és tartalma. A perfelvételi szak lezárását követően főszabály szerint nincsen lehetőség a kereset- és az ellenkérelem megváltoztatására, további bizonyítékok és indítványok előterjesztése kizárásra kerül. Az érdemi tárgyalási szakban már csak a bizonyítási eljárás lefolytatása, illetve az érdemi döntés meghozatala történik. A jogalkotó megítélése szerint ezen megoldás hozzájárulhat ahhoz, hogy a perek elhúzódását megakadályozza.

A fent elmondottak a gyakorlatban azt eredményezik, hogy sokkal hangsúlyosabb lesz a jogvitát megelőző szakszerű felkészülés, mivel a perfelvételi szakban elkövetett esetleges hibákat utólag már nem lesz lehetőség orvosolni. Erre tekintettel megítélésünk szerint felértékelődik a jogvita előtt elkészített jogi szakvélemény fontossága, illetve a keresetlevél, valamint ellenkérelem szakszerű összeállítása.

Strukturális és bizonyítással kapcsolatos jelentős változások

A szabályozási struktúrán is változtat az új perjogi kódex, amikor általános hatáskörrel a törvényszékeket ruházza fel, illetve főszabállyá teszi a jogi képviselővel való eljárást.

A bizonyítással kapcsolatos szabályok közül kiemelendő, hogy új jogintézményként megjelenik a bizonyítási szükséghelyzet, amely az olyan egyenlőtlen szituációkra tekintettel kerül bevezetésre, amikor a bizonyító fél ellenfele rendelkezik a releváns bizonyítékok felett, és ezáltal képes a bizonyítás eredményességét megnehezíteni, esetleg ellehetetleníteni (pl.: orvosi műhibaperek, munkavállaló rendkívüli munkavégzése). Ha a bizonyító fél valószínűsíteni tudja, hogy bizonyítási szükséghelyzetben van, annak az a következménye, hogy a bizonyító fél által bizonyítandó tényt a bíróság valósnak fogadhatja el, kiküszöbölve ezzel az információs aszimmetriát.

A tételes jog szintjén is rendezésre kerül a jogsértő bizonyítási eszközök felhasználhatósága, amikor főszabályként kimondásra kerül, hogy azok a perben nem használhatók fel. Erős marad ugyanakkor ebben a kérdéskörben a bíróságok mérlegelési jogköre, mivel amennyiben abszolút kizáró ok – élethez vagy testi épséghez fűződő jog megsértésével vagy erre irányuló fenyegetéssel szerzett bizonyíték – nem áll fenn, akkor kivételesen a jogsértő bizonyítási eszközt is fel lehet használni az eljárásban.

A szakértői bizonyítás szabályai is változnak. A bizonyító fél háromféleképpen terjesztheti elő a szakvéleményt, perben kirendelt szakértő, más eljárásban kirendelt szakértő vagy magánszakértő útján. A megbízott szakértő is csak olyan személy lehet, akit a bíróság egyébként kirendelhetne.