error

Hosszú évek óta elhúzódott probléma végére tett pontot az Európai Unió Bírósága (EUB) 2019. október 24. napján kelt ECLI:EU:C:2019:901 számú döntésével, amely döntés kétségkívül jelentős hatást gyakorol a hazai jogi szabályozásra. Sokszor felmerült ugyanis a probléma, hogy egy-egy termék vagy szolgáltatás értékesítése alkalmával a termék vevője vagy szolgáltatás igénybevevője nem fizetett az értékesítőnek vagy a szolgáltatás nyújtójának, azonban a ténylegesen be nem folyt ellenérték után is köteles volt az áfa összegét megfizetni. Könnyen belátható, hogy ez jelentős kockázatot és sérelmet jelentett, hiszen ez által az értékesítők akkor is adófizetésre kötelezettek voltak, ha a vételár kiegyenlítésre nem került, azaz nálunk abból a tranzakcióból bevétel egyáltalán nem származott a gyakorlatban, amely után adót lenne szükséges fizetniük.

Hosszú évek óta elhúzódott probléma végére tett pontot az Európai Unió Bírósága (EUB) 2019. október 24. napján kelt ECLI:EU:C:2019:901 számú döntésével, amely döntés kétségkívül jelentős hatást gyakorol a hazai jogi szabályozásra. Sokszor felmerült ugyanis a probléma, hogy egy-egy termék vagy szolgáltatás értékesítése alkalmával a termék vevője vagy szolgáltatás igénybevevője nem fizetett az értékesítőnek vagy a szolgáltatás nyújtójának, azonban a ténylegesen be nem folyt ellenérték után is köteles volt az áfa összegét megfizetni. Könnyen belátható, hogy ez jelentős kockázatot és sérelmet jelentett, hiszen ez által az értékesítők akkor is adófizetésre kötelezettek voltak, ha a vételár kiegyenlítésre nem került, azaz nálunk abból a tranzakcióból bevétel egyáltalán nem származott a gyakorlatban, amely után adót lenne szükséges fizetniük.

A fent vázolt problémára sokáig semmiféle megoldás nem volt hazai jogi szabályozásunkban, hiszen az adóalap utólagos csökkentésére a magyar jogi szabályozás ezidáig egyáltalán nem biztosított lehetőséget. Ennek következtében a termékértékesítők, valamint szolgáltatásnyújtók viselték annak kockázatát, ha szerződéses partnerük az értékesített termék, valamint nyújtott szolgáltatás ellenértékét véglegesen nem egyenlítette ki.

Az EUB döntésében kimondta, hogy Magyarország uniós jogot sért azzal, hogy a véglegesen behajthatatlanná vált követelések esetén sem teszi lehetővé az adóalap csökkentését, vagyis az áfa utólagos visszafizetését abban az esetben, ha az adóalany a termék vagy szolgáltatás ellenértékét ténylegesen és véglegesen nem kapta meg a termék vagy szolgáltatás igénybevevőjétől.

2020. január 1. napjától kezdődően a magyar jogi szabályozás az EUB döntésére figyelemmel változtatott az eddig kialakult gyakorlaton, és ugyan igen szigorú feltételek mellett, de lehetőséget biztosított az adóalap utólagos csökkentésére. Annak tekintetében, hogy mi minősül behajthatatlan követelésnek, az Áfatv. idevonatozó rendelkezéseit szükséges figyelembe venni, hiszen a törvény saját maga határozza meg azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén egy követelést véglegesen behajthatatlannak tekint.

Amennyiben megállapítást nyert, hogy a követelésünk a törvény szerint behajthatatlannak minősül, további igen szigorú követelményeknek szükséges megfelelni ahhoz, hogy az adóalap utólagosan csökkenthetővé váljon. Ezek a felek viszonyára, helyzetére, a követelés fennállásának igazolására, annak kötelező minimális tartalmi elemeire vonatkoznak általánosságban.

Az adóalap csökkentésének szigorú feltételei mellett kiemelendő, hogy annak érvényesítésére vonatkozó időbeli korlát is szűkebb, mint az általános adóelévülés ideje, így kizárólag a 2020. január 1. napját megelőző, de 2015. december 31. napját követő időpontra eső termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén alkalmazható.