A Strassbourgi Bíróság döntése számos gyakorlati menekültügyi következménnyel járhat.

A 2017. március 14. napján hozott ítéletében (Ilias és Ahmed kontra Magyarország) a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága döntött a szerb-magyar határon az államhatárról szóló törvény szerint létrehozott tranzitzónában tartózkodókra vonatkozó menekültügyi előírások jogszerűségéről. A tranzitzóna működtetése hosszú ideje vitatott kérdés a hazai és nemzetközi közéletben, a Bíróság ítélete így a szélesebb közvélemény számára is kiemelt érdeklődésre tarthat számot.

A magyar szabályozást kifogásoló bangladesi állampolgárok azt állították, hogy a tranzitzónában történt tartózkodásuk során az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményben foglaltakkal szemben jogellenesen fosztották meg őket szabadságuktól. Hivatkoztak továbbá az embertelen, megalázó bánásmód tilalmának megsértésére, különösen a Szerbiát ún. „biztonságos harmadik országnak” vélelmező magyar szabályok alkalmazása során.
Magyarország jogi képviselői azzal érveltek, hogy a tranzitzóna Szerbia felé szabadon elhagyható, így az ott történő tartózkodás jogellenes szabadságelvonásnak nem minősülhet. A Bíróság – elutasítva a magyar érvelést – rögzítette, hogy a tranzitzóna saját elhatározásból történő elhagyása önmagában nem zárja ki a jogellenes szabadságelvonás megtörténtét. Az ítélet ennek alátámasztásaként hangsúlyozza, hogy a tranzitzónából történő kilépés jogkövetkezményei a vonatkozó szabályok alapján súlyosak a menedékkérőre nézve. Mivel a menedékjogról szóló törvény a tranzitzóna ismeretlen helyre történő elhagyásához a menekültügyi eljárás megszüntetésének jogkövetkezményét fűzi, a személyes szabadság biztosításának követelménye sérül.

A Bíróság megállapítását a már elérhető szakirodalmi reakciók is részben vitathatónak tartják, ám az valójában hosszú ideje megalapozott joggyakorlatot követ. A Bíróság korábbi joggyakorlatából – így különösen az Amuur kontra Franciaország ügyben 1996-ban hozott döntéséből – kitűnik, hogy az államterület elhagyása lehetőségének biztosítása mellett az állam területén foganatosított, a szabad mozgás jogát korlátozó intézkedések sérthetik az Egyezményt. A Bíróság döntése alapján megállapítható, hogy a negatív jogkövetkezményeket megszüntető törvénymódosítással a tranzitzóna jogszerűsége, legalábbis e tekintetben, biztosítható volna.

A tranzitzóna szabályainak vizsgálata mellett szintén jogellenesnek tartotta a Bíróság a Szerbiát kategorikusan „biztonságos harmadik országnak” vélelmező magyar szabályozást, ugyanis az Egyezmény alapján a hatóságoknak hivatalból, eseti jelleggel, érdemben kell értékelniük, hogy a menedékkérő visszaküldhető-e harmadik országba. A harmadik országokra vonatkozó magyar szabályozás várhatóan további ügyekben is jogellenesnek bizonyulhat, amíg nem teszi lehetővé, hogy a hatóságok hivatalból is vizsgálhassák a harmadik országban a menedékkérők számára a nemzetközi és uniós jog által megkövetelt garanciák biztosítását. A Bíróság ítélete utal arra, hogy ebben a körben Szerbiával szemben számos nemzetközi kritika fogalmazódott meg. A döntés ugyanakkor nem zárja ki, hogy adott esetben a magyar hatóságok érdemi, hivatalból lefolytatott eseti vizsgálata ezzel ellentétes döntésre is juthat.